7. A sorozatok cenzúrázása

A kulturális import révén olyan nézetek és attitűdök integrálódnak a fogadó kultúrába, amelyek addig ismeretlenek voltak. Az anime azáltal, hogy kikerül eredeti környezetéből, tehát abból a közegből, amelybe szánták, elveszti kulturális kontextusát. Új kulturális közegbe kerülve pedig az adott kultúra tagjai saját attitűdjeik és értékrendjük szerint értelmezik. Ezáltal a médium üzenete, hatása és fogadtatása is jelentősen átalakul.

Bizonyíték erre, hogy a legtöbb olyan ország, ahova az anime eljutott, valamilyen „szűrőt” alkalmazott, és megpróbálta a japán rajzfilmet a saját kulturális mércéihez igazítani. Az Egyesült Államokban ilyenek voltak például a nagyon erősen megvágott sorozatok, amelyeket annyira megnyirbáltak, hogy olykor még az ok-okozati összefüggések sem voltak egyértelműek. A Magyarországon bemutatott sorozatokban is láthatunk példát az „idomításra”.

A Sailor Moon-sorozatban két alkalommal is eléggé előtérbe került a homoszexualitás. A sorozat a mahoŻ shoŻjo (varázserővel bíró lány) műfajába tartozik, amelynek jellegzetessége, hogy főszereplői fiatal lányok, akik kettős életet élnek. Titkos varázserejük segítségével harcosokká változnak, akik védik a földet a gonosz ellenségektől. Az első alkalommal a két főellenség férfi szereplő között szövődött homoszexuális viszony. Ebben az esetben a magyar szinkront úgy módosították, hogy kapcsolatukat testvériként emlegették. Ám olykor előfordultak olyan jelenetek, ahol egyértelművé vált, hogy itt többről van szó, mint testvéri kapcsolatról. A másik esetben két főbb női szereplő élt homoszexuális kapcsolatban, együtt is laktak. A pár egyik tagja „civilben” férfiként öltözködött, így a magyar verzióban férfi szinkronhangot kapott. Ám amikor „átváltozott”, akkor egyértelművé vált, hogy nő, ezt pedig úgy oldották meg, hogy harcosként női szinkronhangja volt. Vagyis ezt úgy is lehetett értelmezni, hogy ez a bizonyos szereplő nemváltó. A sorozat német változatában az első esetben az egyik férfi szereplő női szinkronhangot kapott, a második esetben viszont nem kendőzték el a leszbikus kapcsolatot, csak az erre történő konkrét utalásokat „hangszerelték újra”. Amerikában az első esetben az egyik férfi női szinkronhangot kapott, a második esetben pedig a két szereplőt unokatestvérekként szerepeltették.

6. kép: Az „unokatestvérek”

Forrás: Eine Kleine Nachtmusick [http://mokuren.m6.net/ekn/], 2001. április

Az átírás, a szűrés mértékén lemérhető a különböző fogadó kultúrák és társadalmak érzékenysége az adott témával kapcsolatban. Amerikában sokat finomítottak a szinkronnal a szóhasználaton, az erőszakosság csökkentése érdekében a Dragon Ballban például gyakran átszínezték vagy eltűntették a vért, a Sailor Moonból pedig teljes epizódok maradtak ki. Más sorozatokra, például az Escaflowne című animére is jellemző volt a vér látványának elkendőzése. A halált is megpróbálták „eltüntetni” a filmekből. A Dragon Ball egyes részeiben a szereplők halálának tényét nem mondták ki nyíltan, csupán „másik dimenzióba” küldték őket. A Sailor Moon egyik részét, ahol a főbb szereplők közül többen meghalnak (majd később visszatérnek az életbe), az amerikai változatban jelentősen megvágták, és a szinkront is módosították annak érdekében, hogy a szereplők halálát leplezzék. Az amerikanizált verzió szerint nem haltak meg, csak elfogta őket az ellenség. Másfajta „finomító” eljárásokat is alkalmaztak az adaptáció során. Például a Sailor Moon azon jelenetében, ahol az egyik felnőtt szereplő bort ivott, a pohár tartalmát átszínezték sárgásra, hogy limonádénak látsszon.³